Történelem, Társadalomtörténet, Szakirodalom
A történések időrendjének ismeretében a történelmi események néhány sajátos jelensége azonnal kidomborodik. Az első, és talán a legfontosabb, hogy a Magyarországtól elszakított területeken a közös történelmi múlthoz képest egészen új alapokon kellett közösséggé szervezni a néptömegeket. Ahol erőteljesebb volt a nemzeti hagyományok értékteremtő rendje – Erdélyben vagy a Felvidéken –, ott a meglévő intézményekre támaszkodva egyszerűbb, egyöntetűbb volt e folyamat. A délvidéki magyarságnak nehezebb sors jutott: intézmények hiányában hosszú éveken át eszköze sem volt a jelentkező jó szándéknak, hogy befolyásolja a magára maradt magyar közösség sorsának alakulását. A magyar sajtó volt az első fóruma a magyar nyilvánosságnak – és majdnem az egyetlen –, amely idővel rendezte a sorait, és évek múltán gyámolítójává vált a közéletnek. A Magyar Párt vezető elitje ugyan – a korabeli dokumentumok tanúsága szerint – tisztában volt a közösségteremtés feladatának lényegével, tevékenységét azonban a délszláv állam mindenkori politikája erősen behatárolta.
(Részlet a szerző előszavából)
Fülszöveg: Mire volt jó mégis a föld? Arra, hogy megutáltassa velünk a paraszti életet. A szüleinknek sohase kellett mondani: „Tanuljatok, ...
„Bodor Anikó ‘szívecsücske’ volt a Szélrózsa leánykórus. A kórus tagjai ismerték, tudták, hogy milyen ember volt, mit szeretett, tudták a nevelési ...