Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
ELŐSZÓ Sartre írja egy helyen, hogy sok mindenre megtanítanak bennünket, de élni nem. Sok igazság van ebben. Az élet annyiféle érzés, gondolat, szü...
Fülszöveg Muzslya krónikája nem a szigorú értelemben vett krónika. Nemcsak a múltat, hanem a jelent is elénk tárja. És egy villanásnyira talán a jö...