Fülszöveg
Volt egyszer ennek a déli-vajdasági-vidéki világnak egy jazzkrónikása. Jazzportréi világszintűek, újságíróként páratlan, szakácsnak egyedi.
Amíg Dormán László itt élt közöttünk (a háborúban vonult el a Pilisbe), egyetlen fényképalbuma, jazzkönyve sem jelent meg. Azóta sem. Legendás rádióműsorai mellett a zeneszerető emberek korosztályai nőttek föl. Hangja elszállt az éterbe. Írásait nemigen őrizte, amit mégis, azt időközben elmosta egy pincevíz.
Ha nem így lett volna, bele sem kezdek ebbe a könyvbe.
ZÁRSZÓ HELYETT „Beteg valamelyiktek? Hívassa el az egyházelöljáróit, és azok imádkozzanak, s kenjékmeg olajjal az Úr nevében. A hitből fakadóima me...
Előszó Kedves Olvasó! Mikor játszottál utoljára igazán jót? Mennyire ismered a saját lakóhelyed? Tudod-e a környezetedben lévő régi, letűnt korokat...