Csütörtök, 2022.12.08.
VMMI

Szépirodalom

Töredezettségmentesítés

Verses vallomás

  • Szerző: Kormányos Ákos
  • Szerkesztő: Losoncz-Kelemen Emese
  • Megjelenés éve: 2021
  • ISBN: 978-86-323-1150-3
  • Kiadó: Forum Könyvkiadó Intézet, Fiatal Írók Szövetsége

Töredezettségmentesítés

 

A töredezettségmentesítés egy számítástechnikai fogalom. Azt a folyamatot jelöli, amikor a hard disken tárolt adatokat a számítógép időnként újrarendszerezi, megkönnyítve ezzel a saját működését. Amikor koherens narratívába igyekszünk foglalni a velünk történt traumákat, mi is hasonlóképpen cselekszünk: megkíséreljük elmondani az elmondhatatlant, egységes keretet adva olyan eseményeknek, amelyek sorstörő jellegüknél fogva fragmentáltan maradtak meg az emlékezetünkben. Kormányos Ákos Töredezettségmentesítés című kötetének tétje, hogy a mozgássérültek mindennapjainak tematizálása által olyan liminális tapasztalatokat jelenítsen meg, amelyek a szépirodalomban csak ritkán kapnak helyet.

A könyv vállaltan önéletrajzi jellegű, szerzője ugyanis SMA-val küzd, és onkopszichológusként dolgozik. A segítő szakmát űzők hivatástudatának körülírására gyakran használják a gyógyító seb paradoxonát: eszerint azért válhatunk elég jó segítővé, mert a sebek, amelyeket életünk folyamán szereztünk, személyes és szakmai növekedésünk jelentéssel teli, funkcióval bíró tárgyaivá válnak. Vagyis a sérüléseinknek köszönhetően formálódunk olyan gyógyítókká, amilyenekre szükségünk lett volna. A Töredezettségmentesítés ilyen tekintetben egy önismereti utazás lenyomata is, szemben a fiatal költő előző, Paraván című verseskötetével, amelyben – ahogyan véleményem szerint a cím is jelzi – a lírai én a szerepjátszó líra színfalai mögé bújva próbálta lebontani a tabu fogalmát.

Mindkét könyvben a test áll a középpontban, de míg a Paraván az abjekciós képzetekre (a szépnek tartott képi ingerek normától eltérő, sokszor undort keltő részleteire) épít, addig a Töredezettségmentesítés éppen az átlagostól elütő, „megváltozott munkaképességű” test működésének normativitását tárja elénk. Teszi ezt elsősorban nyelvi eszközökkel, élőbeszédszerű tőmondatokkal, tényközlő egyszerűséggel – melyekben Terék Anna nyelvhasználata a mintája. Enélkül a jól eltalált intonáció nélkül ez a „verses vallomás” – éppen a konfessziók erős érzelmi hangoltsága miatt – túl tömény és megterhelő lenne az olvasó számára. Mintha a szerző feltépné a saját mellkasát, és a vérét ontaná ránk – akár a Szabó Eszter borítón látható hús-installációjából általam kinézett mitológiai pelinkánmadár. Ehelyett a nyomorpornó helyett ebből a kötetből a reziliens létezésmód lehetőségei csillannak fel előttünk, mint a 39. oldalon olvasható versben: „Nem lehet mindennap félve / leülni, hogy most majd nem kelek fel. / Nem lehet mindennap félve /megindulni, hogy majd most esek el. / Nem lehet mindennap félve / belépni, hogy majd most nem jövök ki. / És mégis lehet.”

A Töredezettségmentesítés cím nélküli szövegei három szólamban hangzanak fel. A legtöbbször az autobiografikus lírai ént halljuk, az ő szenvtelenül elmondott passiótörténeteit természeti képekben gazdag, meditatív megfigyelései egészítik ki. Ezek mellé társul harmadikként a külvilág zaja: azok a mérgező mondatok, amelyek egy mozgássérült számára szinte hétköznapiak. Például az, hogy: „Szeretnék már unokát, de nehogy neki szülj, / öröklődik a betegsége.” (31) Ezekkel szembesülve a képviseleti költészet vonásait, az érzékenyítés és az edukáció szándékát is felfedezhetjük a kötetben. Emiatt a fontos ügy melletti elkötelezettség miatt is nyerhette el Kormányos Ákos az idei Horváth Péter Irodalmi Ösztöndíjat.

A Töredezettségmentesítés első verse egy gyerekkori történet: a lírai én az iskola udvarán megkéri az egyik ismerősét, hogy vigye fel a táskáját az osztályteremig, mivel ő erre lépcsőzés közben nem képes. „Egy hosszú pillanatra lefagyott, majd sírni kezdett. / Azt mondta, neki ez nem megy, kérjek meg valaki mást. / Majd elrohant. / Megkértem valaki mást.” (7) Erről az a Margaret Mead nevéhez kötődő sztori jutott eszembe, mely szerint a neves antropológust az egyik diákja egyszer arról kérdezte, mit tart a civilizáció első jelének. A hallgató azt hitte, hogy a professzor horgokról, agyagedényekről vagy köszörűkövekről fog beszélni. Mead ehelyett azt felelte, hogy a civilizáció első jele az ősi kultúrákban az összeforrt combcsont volt, ami eltörött, majd meggyógyult. Ez ugyanis a bizonyíték arra, hogy valaki időt szánt arra, hogy együtt maradjon azzal, akit baleset ért, bekötözte a sérülést, biztonságba helyezte és ápolta a beteget. A civilizáció ott kezdődik, amikor képesek vagyunk felelősséget vállalni, és akár nehézségek árán is segítünk annak, aki önhibáján kívül bajban van. Erre tanít ez a könyv is.

 

Berényi Emőke (2022. április) 

Videók